Hírek

 

 

1956-ra emlékeztek a szenttamásiak

 

A szenttamási Gion Nándor Kulturális Központ és a Népkönyvtár szervezésében 2017. október 23-án, az 1956-os magyar forradalom évfordulóján a Népkönyvtárban vetítéssel és alkalmi műsorral egybekötött történelmi előadást tartottak. Az est vendége dr. Mészáros Zoltán, történész, levéltáros volt, aki a jelenlévőknek az 56-os eseményekről és az ezt megelőző és követő időszakról beszélt.

Az 1956-os forradalom, ahogy azt Jugoszláviából lehetett érzékelni elnevezésű előadásában több szemszögből is rávilágított az akkori eseményekre. Az első részben a forradalom kitörésének előzményeiről volt szó, a másodikban pedig arról, hogy miért bukott el a forradalom.

– A XX. század nemzetünket több régióra osztotta szét, közös emlékeink viszont összekötnek bennünket. Ha nem is tudtunk harcolni a tankok ellen Budapesten vagy bárhol, 1956 összeköt bennünket az egyetemes magyarsággal Torontótól Sydney-ig, Oroszországtól Argentináig. A forradalom előzményei hosszasak, de ha megpróbáljuk egy mondatba tömöríteni, akkor ki kell mondani: a magyarországi polgároknak elegük volt mindenből. A XX. század annyi szörnyűséget hozott nekik. Gondoljunk csak vissza az I. világháborúra, azt követően az ország szétszabdalására, a II. világháborúra, a vörös diktatúrára. Valahányszor elpusztult az ország, de mindig újra építették. A kommunisták kisistenneknek képzelték magukat, elvették az emberek méltóságát, életkedvét, és ellehetetlenítették a mindennapokat. Őseink nem dúskáltak az élelemben, nem ünnepelhették az ünnepeiket, ahogy szerették volna, és ki akarták törölni az emlékezetükből, hogy mit jelent magyarnak lenni, és mi a magyar történelem – magyarázta a szabadkai történész.

Dr. Mészáros Zoltán a folytatásban párhuzamot vont az akkori magyar és jugoszláv, azaz titói rendszer között. Mint elhangzott, Tito esetében a leggyorsabban felálló sztálinista/kommunista rendszer volt az első helyen, Magyarországon viszont a Rákosi-korszak sokkal bonyolultabban jön létre: ‒ Mindkét országban könyörtelenül és brutálisan leszámoltak a parasztsággal és az értelmiséggel. Jugoszláviában ezen 1948-ban a sztálini támadás változtatott, Magyarországon pedig 1953 és 1955 között Nagy Imre hozott némi enyhülést, de ennek ellenére 1956-ban bekövetkezett a társadalmi robbanás. A történelem fonala Jugoszláviában az önigazgatás, míg Magyarországon a Kádár-rendszer puhuló diktatúrájával folytatódott. Az 56-os eseményeknek voltak délvidéki mártírjai is. Jugoszláviában 1956-ban 28 táborban kb. 20 ezer menekültet helyeztek el, de csak 50-60 ember maradt itt, a többiek pedig elköltöztek a világ minden tájára. De, amit a határok szétválasztanak, az emlékezés újra egyesít – emlékeztetett Mészáros Zoltán.

 

P. L.